Nyíllevelek
A nyíllevél talán az első olyan növényem, amellyel komolyabb eredményt értem el szobai, vagyis inkább „konyhai” körülmények között. Konyhaszekrény tetején tartottam egy keleti tájolású ablaktól kb. 2 méternyire. A lehajló ágait folytonosan visszavágtam, legyökereztettem. Hatalmas, dús bokorrá nőtt. Mivel nehezen lehetett elérni locsolás céljából, így csak akkor locsoltam, ha már eléggé száraz volt a földje. Világos volt nagyon a helye, de közvetlen napfényt, csak bizonyos évszakokban kapott, amikor a nap eléggé alacsonyan járt ahhoz, hogy sugaraival elérje. És párát is kapott bőven, bár abban az időszakban ezt én még nem mértem, de a mindennapos főzés ezt biztosította számára. Költözéskor sokáig magára lett hagyva és kiszáradt. Sokáig próbáltam élesztgetni, hasztalan. A földlabda teljes kiszáradását nyilván nem bírta. Elindultam hát, hogy beszerezzek egy másik példányt.
Különféle színekben, mintákban, formákban és méretekben. Kis és nagy növésű, bokrosodó vagy rögtön futásnak eredő. Az elsőnek, amit megvettem, rózsaszín az erezete, a második egészen világoszöld, a harmadik rózsaszín, zöld levélfonákkal, a negyedik levele sötétebb zöld. Közös bennük az, hogy a bolti címkén minden esetben az állt csupán, „syngonium”. Az ötödig volt csak pontosan megnevezve (Syngonium „Pixie” ) a hatodik is csak syngoniumként szerepelt a kertészetben. Csak sejtem, hogy egy „Trileaf Wonder”-t vettem. Hogy miért lenne fontos egy pontos megnevezés? Gondozásukban hasonlóak ugyan, de habitusukban nagyon eltérőek. Idővel vettem még többet is. Van, amelyik két év múlva is csak egy kicsi, színes bokor, van, amelyik fél év alatt felkúszott a mohakaró tetejére, de a levelei mérete semmit sem változott. Van, amelyik egyre nagyobb levelek hoz, bokrosodik és fut is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése