Festett növény: Sansevieria cylindrica ( hengeres anyósnyelv)

„Te szegény! Jól elbántak veled!”- gondoltam, amikor a bolt polcáról levettem. A növény henger alakú leveleinek vége színes festékbe volt mártva hogy kelendőbb legyen. Az ember elhitte, különbet fest, mint a természet. Színezi az orchideákat, csillámporozza a kis örökzöldeket, pozsgásokat festékszóróval fújja le, a sansevieriak végeit festékbe mártja.  Ízlésekről ne vitatkozzunk, mondták már a régmúltban is. Hát nem vitatkozom. Viszont a lila-fehér fejű, amúgy kedves kis növény így sem kelt el, így a megmentésre várakozók polcára került, innen pedig hozzám. Megvettem, hazavittem, megmosdattam. 

A máztól megszabadítani viszont sehogy sem sikerült. Erősebb oldószert nem mertem használni. Víz, mosószer, folttisztító szappan, körömlakklemosó… hasztalan próbálkozások. A színezési eljárás állítólag nem árt a növényeknek. A kis „tigris” hamar megszokta új helyét és növekedésnek indult nálam. A festett levelek tovább már nem nőttek, de megjelentek újak. A cserépből sorra törtek elő az új hajtások, amik szintén hengeresek lettek. Sok vizet nem igényel, a gyökere könnyen rohadásnak indul. Száraz, köves, afrikai, ázsiai talajokhoz van szokva. Elviseli a kevesebb napfényt, de akkor nyúlánkabb lesz. Több fényben zömökebb, erőteljesebb lesz a fejlődése. A direkt tűző napot viszont nem szereti, levelei kifakulnak, sárgulnak. Nálam délnyugati ablakban van. Szükség esetén sűrű tüll függönnyel árnyékolok. Levélkéi véletlenszerűen nőnek, a négy égtáj felé, és különböző hosszúságúak. meglehetősen rendezetlen hatása van, de épp ez ad neki egyedi külsőt. 

Néhány év múlva elég terebélyes lesz ahhoz, hogy a legelső levelei ne látszódjanak, vagy az is lehet, hogy egy átültetés alkalmával kiveszem belőle a festett leveleket, így elnyerheti végre természetes külsejét ez az amúgy különleges és szép növény.